A félelem nem más, mint a tudatállapotok széles tárházának egy kis szelete. Feltámadhat pillanatokra, de akár egész életünket végigkísérheti. Minél erősebben van jelen, és minél mélyebbre hatol - vagyis az élet alapvető feltételei kerülnek veszélybe -, annál több minden kérdőjeleződik meg bennünk. Ez a nyomasztó hatás akár mindent megkérdőjelezhet: nem látjuk értelmét életünknek, a környező világ élhetetlennek tűnik, van, hogy egészen ellenségesnek. "Miért ebbe a korba születtünk le?" - merül fel bennünk a kétségbeesett kérdés.

Ha a félelem negatív aspektusát nézzük, láthatjuk, hogy tengernyi veszélyt hordoz magában. Elhatalmasodása képes elzárni a boldog élet forrását, akár gyilkossághoz, öngyilkossághoz is vezethet. Felemészt, megakadályoz, meggátol; csupa olyan hatást gyakorol ránk, ami visszatart a tudatos cselekvéstől. Nem árt komolyan venni hatalmát, mert ha nem figyelünk rá oda, könnyen a rabszolgájává válhatunk. Persze nagyon jó pótszerek léteznek már, amik segítenek elmenekülni önmagunk elől. Bármi lehet ilyen pótszer, ami segít fenntartani az önmagunkra nem odafigyelés, vagyis az önmagunkról nem-tudás állapotát. Manapság közkedveltek a különböző tudatmódosító szerek, nyaralások és a hobbiknak nevezett "pótcselekvések" - lám, milyen kifejező a magyar nyelv ebben az esetben is, mert elmondja nekünk egy szóban, hogy miről van szó. Nem merünk szembenézni félelmeinkkel, elodázzuk, elnyomjuk őket, és az űrt, ami tátong bennünk, pótolni szeretnénk valamivel, ami könnyít a lelkünkön. Kérdéses, hogy ez meddig tartható fenn? Talán egészen sokáig? S nyújthat-e valódi megoldást?

Az említett negatív aspektussal kapcsolatban a legfontosabb dolgunk, hogy komolyan vegyük, mert ez emlékeztetni fog arra: mekkora felelőtlenség lenne nem odafigyelni rá. Minden egyes nap szög a szenvedés koporsójába, az idő immáron ellenünk dolgozik.

A félelemnek azonban létezik egy pozitív aspektusa is, amit már sokkal nehezebb észrevennünk. Nevezetesen, hogy minden értünk van, a létezés minden megnyilvánulása, így maga a félelem is, ami nem más, mint a legpontosabb iránytűk egyike. Akaratunk ellenére ráirányítja figyelmünket azokra a pontokra, amik a legfontosabbak életünkben. Megmutatja, merre kell mennünk, ha a szívünk vágyait szeretnénk a valóságban is átélni, és nem csak álmodozni róluk. Nem más, mint egy egyszerű lehetőség az élettől. Egy tálcán felkínált esély arra, hogy majd boldogabb életet élhessünk - persze van, hogy ezt kemény eszközökkel teszi. Ha gyengeséget mutatunk, és rendre megrettenünk tőle, akkor a gyávaság képessége szépen lassan elkezd kiteljesedni bennünk. Nagyon erős gyávaságra lehet szert tenni, nem is gondolnánk, milyen hatalmasra nőhet.

Ha azonban szent elhatározásunk, hogy szeretnénk békésebb, kiegyensúlyozottabb életet magunknak és környezetünknek, akkor nem tehetünk mást, minthogy a cselekvő félelmet erősítjük magunkban. Ez maga a bátorság táplálása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.